Viski János
(1891, Szokolya - 1987, Budapest)

A község másik híres szülötte, aki elsősorban állatfestőként és a falusi élet hiteles tolmácsolójaként vált ismertté világszerte.

1891. szeptember 12-én született Szokolyán, bognármester fiaként. Elemi iskoláit a szokolyai református iskolában végezte. Rajztehetségére hamar felfigyeltek, így került 1905-ben, 14 évesen Budapestre, az Iparos Rajziskolába, majd az Iparművészeti Főiskolára. Tanulmányi végeztével a Képzőművészeti Akadémiára iratkozott be.

1923-29-ig Dél-Amerikában dolgozott. Amerre csak járt, mindenütt kiállították képeit, ünnepelték. Hazatérése után, 1944-ig a budapesti tárlatokon nyolc kitüntetést nyert. 1961-be a Képzőművészeti Alap tagja lett.

Minden alkotása a magyar múlt, a magyar élet egy-egy kiragadott és megörökített darabja. A falusi tájat, a magyar pusztát jelenítette meg, de előtérbe kerülő fő alakjai mindig a lovak. Mozgásérzetet keltő kompozícióin - a ménes vad fújtatásában, erőtől duzzadó, feszülő izmaikban is - a könnyed lágyságot kereste.

Festett arcképeket és történelmi témákat is, pl. Koppány leveretése (1938), Rákóczi búcsúja (1941). Várakozó kocsi című képét a Nemzeti Galéria őrzi.